Utolsó frissítés: 2022-11-18
Haji H, Gianniou C, Brynskov T, Sørensen TL, Olsen R, Nielsen MK
Acta Ophthalmologica 2022, 00:1¬8.

Cikkszemlék

Strukturális és funkcionális kezelési kimenetelek közötti összefüggések neovaszkuláris időskori makuladegeneráció esetén

Az időskori makuladegeneráció kezelésében központi kérdés, mi alapján hozzák meg a kezelésre vonatkozó döntéseket a klinikusok. Mivel az állapot folyamatos megfigyelést és intravitreális injekciók formájában alkalmazott vaszkuláris endotéliális gátlószerekkel (VEGF-gátlók) történő ismételt kezeléseket igényel, az ellátórendszerre és a betegekre háruló terhelés is csökkenthető a felesleges kezelések kiküszöbölésével. Ennek elfogadott módja a funkcionális kimenetelek (vagyis a látásélesség), illetve az anatómiai jellemzők (szub- és intraretinális folyadék [SRF és IRF] jelenléte, pigmentepitélium-leválás [PED] jelenléte, a centrális almező vastagsága) vizsgálata és ezek prediktív tényezőként való felhasználása a prognózis felállítása érdekében. Ezek az összefüggések máig nem tisztázottak teljes mértékben. Ennek érdekében a szerzők elvégeztek egy 504 beteget magában foglaló retrospektív kohorszvizsgálatot, melyben a felsorolt tényezők változásait és az azok közötti összefüggéseket vizsgálták. Az eredmények alapján a szubretinális folyadék és a PED nem, az intraretinális folyadék viszont erős prediktív tényezője a kezelés látásélességgel kapcsolatos eredményeinek. Emellett a CRT-érték stabilizálása előnyösnek bizonyult a prognózis szempontjából.

A neovaszkuláris időskori makuladegeneráció (AMD) egy várhatóan egyre gyakoribbá váló, súlyos következményekkel vagy akár vaksággal járó, élethosszig tartó megfigyelést igénylő betegség (1, 2, 3). A kezelésben az áttörést a vaszkuláris endotéliális gátlószerek (VEGF-gátlók) alkalmazása hozta, melyek hatásosságát klinikai vizsgálatokban igazolták (4, 5). A folyamatos kezelés okozta terhelés csökkentése érdekében hatékony, rugalmas kezelési rendeket alakítottak ki, mint például a szükség szerinti (pro re nata) kezelési rend (6), vagy a megfigyelésen és tervezésen alapuló kezelési rend (observe-and-plan) (7). Ezek mindegyikében alapvető fontosságú a betegség aktivitásának és így a kezelés szükségességének megállapítása. A jelenleg elfogadott álláspont szerint az aktív AMD jele a bevérzések, a szubretinális (SRF) és intraretinális folyadék (IRF) jelenléte, illetve a pigmentepitélium leválásának (PED) súlyosbodása (8). Kérdéses azonban, hogy ezek az anatómiai jellemzők milyen összefüggést mutatnak a kezelés funkcionális eredményeivel (vagyis a látásélesség [VA] változásával).

A szerzők által elvégzett retrospektív kohorszvizsgálat célja ezen összefüggések feltárása volt egy dániai egyetemen VEGF-gátlókkal (ranibizumabbal vagy aflibercepttel) rugalmas kezelési rend (az intézményben eleinte alkalmazott pro re nata, majd a 2017 márciusától bevezetett megfigyelésen és tervezésen (observe-and-plan) alapuló kezelési rend) alapján kezelt, 504 betegből álló kohorszban 24 hónapos utánkövetés alatt. A kezelés kimenetelét az ETDRS-protokoll (9) szerint mért legjobb korrigált látásélesség (BCVA) és a centrális retinavastagság (CRT) változása alapján adták meg.

Betegenként egy, vagyis összesen 504 szemet vontak be a vizsgálatba. A betegek átlagos életkora 80 év volt, és 57%-uk volt férfi. A VEGF-gátló kezelést röviddel a diagnózis után kezdték meg 3 hónapig tartó telítő adagolás formájában, majd a további kezelésekkel kapcsolatos döntéseket a protokolloknak megfelelően a klinikai mérőszámok alapján hozták meg (6, 7). A betegek átlagosan 5,5 injekciót kaptak az első év során és 4,7 injekciót a második év során. A látásélesség átlagosan 2,7 ETDRS-betűvel javult a telítő adagolás végére, majd némi csökkenést mutatva ¬1,4 ETDRS-betű értékre állt be a kiinduláshoz képest a 24. hónap végére.

A retina szövetrétegeiben található folyadék és a PED jelenlétét optikai koherenciatomográfia segítségével állapították meg. Az adatokat a kiinduláskor, valamint 3, 6, 12, 18 és 24 hónap után vizsgálták meg. A betegeket a folyadék megléte alapján három csoportba osztották: a kezelés megkezdése után 3 hónappal a folyadék teljes regresszióját mutató, vagyis folyadékkal nem rendelkező betegek; a kezelés 3. hónapja után regressziót mutató, de később legalább egy viziten folyadékkal rendelkező, vagyis relapszust mutató betegek; illetve a tartósan folyadékkal rendelkező betegek.

A kiinduláskor IRF-fel rendelkező betegek látásélessége szignifikánsan, 8,2 ETDRS-betűvel rosszabb volt, mint annak hiányában, és ez az eltérés a két év során megmaradt. Az SRF jelenléte csupán számszerű, nem szignifikáns romlással járt: 3,0 ETRDS-betű értékben. Érdekes jelenség ugyanakkor, hogy 2 év elteltével az SRF-fel rendelkező betegek VA-értéke szignifikánsan magasabb volt, mint az SRF nélküli betegeké (7,2 ETDRS-betűnyi átlagos különbség). Erre többféle magyarázat is lehetséges, a folyadék jelenlétének például neuroprotektív hatása lehet.

A PED jelenléte egyik vizit alkalmával sem mutatott összefüggést a látásélességgel.

Elemezték a CRT-érték változásait is a 3. és a 24. hónap között (vagyis a telítő adagolás befejezése és a vizsgálat befejezése között). Átlagosan a centrális retinavastagság a kiindulási 415,5 µm-es értékről -118,0 µm-re csökkent a 24. hónap végére. Az eredmények alapján a fluktuáció mértéke alapján a felső kvartilisbe sorolható betegek látásélessége rosszabb volt 12 és 24 hónap elteltével is, mint az alsó kvartilisbe eső betegeké.

Összességében elmondható, hogy a szerzők által vizsgált betegcsoportban a szubretinális folyadék jelenléte vagy a pigmentepitélium-leválás nem erős prediktív tényező a látásélesség alakulására vonatkozóan, míg az intraretinális folyadék jelenléte, valamint a centrális retinavastagság nagymértékű fluktuációja előre jelzik a rosszabb funkcionális kezelési kimeneteleket. Ez alapján a kisebb mennyiségű, a kezelések ellenére is stabilan fennálló SRF-rel vagy PED-del rendelkező betegek esetében, amennyiben a látásélesség értéke nem változik, az ismételt kezelés helyett előnyösebb lehet a szoros megfigyelés, csökkentve a mellékhatások veszélyét. Fontos emellett a retinavastagság stabilizálása.

 

Forrás:
  1. Williams, R.A., Brody, B.L., Thomas, R.G., Kaplan, R.M. & Brown, S.I. (1998) The psychosocial impact of macular degeneration. Archives of Ophthalmology, 116, 514–520.
  2. Stein, J.D., Brown, M.M., Brown, G.C., Hollands, H. & Sharma, S. (2003) Quality of life with macular degeneration: perceptions of patients, clinicians, and community members. The British Journal of Ophthalmology, 87, 8–12.
  3. Wong, W.L., Su, X., Li, X., Cheung, C.M.G., Klein, R., Cheng, C.Y. et al. (2014) Global prevalence of age-related macular degeneration and disease burden projection for 2020 and 2040: A systematic review and meta-analysis. The Lancet Global Health, 2, e106–e116.
  4. Brown, D.M., Michels, M., Kaiser, P.K., Heier, J.S., Sy, J.P., Ianchulev, T. et al. (2009) Ranibizumab versus verteporfin photodynamic therapy for neovascular age-related macular degeneration: two-year results of the ANCHOR study. Ophthalmology, 116, 57–65.
  5. Rosenfeld, P.J., Brown, D.M., Heier, J.S., Boyer, D.S., Kaiser, P.K., Chung, C.Y. et al. (2006) Ranibizumab for neovascular age-related macular degeneration. The New England Journal of Medicine, 355, 1419–1431
  6. Lalwani, G.A., Rosenfeld, P.J., Fung, A.E., Dubovy, S.R., Michels, S., Feuer, W. et al. (2009) A variable-dosing regimen with intravitreal ranibizumab for neovascular age-related macular degeneration: year 2 of the PrONTO study. American Journal of Ophthalmology, 148, 43–58.
  7. Gianniou, C., Dirani, A., Ferrini, W., Marchionno, L., Decugis, D., Deli, A. et al. (2015) Two-year outcome of an observe-and-plan regimen for neovascular age-related macular degeneration: how to alleviate the clinical burden with maintained functional results. Eye (London, England), 29, 342–349
  8. Miotto, S., Zemella, N., Gusson, E., Panozzo, G., Saviano, S., Scarpa, G. et al. (2018) Morphologic criteria of lesion activity in neovascular age-related macular degeneration: a consensus article. Journal of Ocular Pharmacology and Therapeutics, 34, 298–308.
  9. Kaiser, P.K. (2009) Prospective evaluation of visual acuity assessment: a comparison of snellen versus ETDRS charts in clinical practice (an AOS thesis). Transactions of the American Ophthalmological Society, 107, 311–324.
 
 

PP-EYL-HU-0133-1
Jóváhagyás dátuma: 2022.11.16.

A fenti összefoglaló fordítás a Bayer Hungária Kft. felkérésére és támogatásával készült.

 

Cikkszemlék

A vericiguat és az NT-proBNP a csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenségben szenvedő betegeknél – a VICTORIA vizsgálat további elemzése
A makulavastagság és a látásélesség változásai közötti korreláció diabéteszes makulaödéma esetén: a VISTA és VIVID vizsgálatok post-hoc elemzése
Strukturális és funkcionális kezelési kimenetelek közötti összefüggések neovaszkuláris időskori makuladegeneráció esetén
A vericiguat hatása a szívelégtelenségben és csökkent ejekciós frakcióban szenvedő betegeknél
A direkt oralis antikoagulánsok biztonságossága és hatásossága warfarinnal összehasonlítva különböző BMI-tartományokban: szisztematikus áttekintés és metaanalízis

FRISS VIDEÓK

Tekintse meg legfrissebb szakmai videóinkat!