Utolsó frissítés: 2022-03-29
Szemlézte: Dr. Puskel Judit Mária, orvos, szakszövegíró

Cikkszemlék

A rivaroxaban hatékonyságának és biztonságosságának összehasonlítása warfarinnal az elhízott és sok gyógyszert szedő, nem valvularis pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél

Az elhízás egyre rosszabbodó népegészségügyi krízis, amely súlyos egészségügyi következményeivel komoly kihívás elé állítja az egészségügyi szolgáltatókat, és jelentős gazdasági teherrel jár. Elhízás esetén többek között nő a nem valvularis pitvarfibrilláció és a thromboticus események kialakulásának a kockázata is. Elhízott, nem valvularis pitvarfibrillációban szenvedő betegek állapota súlyosabb és tartósabban áll fenn, gyakori a társbetegségek jelenléte, amelyek több gyógyszer együttes szedését teszik indokolttá. Mindezek kedvezőtlenül befolyásolhatják az adherenciát, gyógyszer-interakciókhoz vezethetnek, amelyek ronthatják a kezelés hatékonyságát, ezáltal fokozva a kedvezőtlen klinikai kimenetel és a halálozás kockázatát.

A direkt oralis antikoagulánsok standard kezelésnek számítanak a thromboemboliás események megelőzésében és kezelésében nem valvularis pitvarfibrillációban. A Nemzetközi Thrombosis és Haemostasis Társaság szokásos adagban javasolja alkalmazásukat 40 kg/m2 vagy alacsonyabb BMI-érték mellett, azonban nem javasolja 40 kg/m2 BMI-érték felett a korlátozott tapasztalatokra hivatkozva. Ezt követően számos vizsgálatban tanulmányozták a direkt oralis antikoagulánsok alkalmazását súlyos elhízottaknál (>120 kg testtömeg vagy >40 kg/m2 BMI), és két irodalmi áttekintés azt találta, hogy a direkt oralis antikoagulánsok, főként a rivaroxaban és az apixaban előny-kockázat profilja megtartott ebben a populációban is.

A rivaroxaban 2011 óta engedélyezett a stroke és a szisztémás embolisatio megelőzésére nem valvularis pitvarfibrillációban a ROCKET-AF vizsgálat adatai alapján. Megjegyzendő, hogy a ROCKET-AF vizsgálatban a betegek több mint kétharmadánál öt vagy több gyógyszert alkalmaztak egyidejűleg az antikoguláns kezelésen felül. A vizsgálat egy alcsoportelemzése nem talált különbséget a végpontok kockázatában a rivaroxaban és a warfarin között, kivéve a vérzést, az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek száma szerint elemezve. Néhány való életbeli vizsgálatban is általánosságban a rivaroxaban csökkentette a stroke-kal kapcsolatos végpontok kockázatát a warfarinhoz képest a vérzésekre gyakorolt hasonló hatás mellett az elhízott, több gyógyszerrel kezelt populációban.

Mivel az elhízás és a polifarmácia nagy valószínűséggel fordul elő a nem valvularis pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél, amerikai szerzők a való élet körülményei között végeztek vizsgálatot a rivaroxaban és a warfarin hatékonyságának és biztonságosságának összehasonlítására ebben a populációban. Az elsődleges célkitűzés a stroke vagy szisztémás embolisatio és a major vérzések kockázatának összehasonlítása elhízott, nem valvularis pitvarfibrillációban szenvedő, a szedett gyógyszerek száma alapján elkülönített polifarmáciás csoportok esetében. A másodlagos célkitűzés a perzisztencia és adherencia vizsgálata az indexkezelés mellett.

A retrospektív elemzéshez két nagy egészségbiztosítói adatbázist kombináltak (IBM MarketScan Commercial Claims and Encounters - CCAE és IBM MarketScan Medicare Supplemental - MDCR). Azokat a pitvarfibrillációban szenvedő felnőtt betegeket válogatták be az elemzésbe, akiknél 2011. december 1. és 2020. március 1. között újonnan kezdtek rivaroxabant vagy warfarint, BMI-értékük ≥30 kg/m2 és 1-4, 5-9 vagy ≥10 gyógyszert szedtek. A bevonhatósági kritériumoknak megfelelő összesen 95 875 betegből 33 191 beteget kezeltek rivaroxabannal és 62 684 beteget warfarinnal. Az összehasonlíthatóság érdekében elvégzett illesztést követően a demográfiai, kiindulási jellemzők és társbetegségek szerint 21 547 hasonló betegpárt találtak (standardizált különbségek <10%).

A teljes populációban a stroke és a szisztémás embolisatio alkotta összetett végpont kockázata szignifikánsan alacsonyabb volt a rivaroxabankohorszban a warfarinkohorszhoz képest az átlagosan 25 hónapos utánkövetés alatt (4,3% vs. 5,6%; HR 0,77, 95%-os konfidenciaintervallum [CI] 0,70–0,84; p <0,001), és ugyancsak alacsonyabb volt az ischaemiás stroke, a haemorrhagiás stroke és a szisztémás embolisatio kockázata warfarinhoz képest.

Nem találtak szignifikáns különbséget a két kezelési kohorsz között a jelentős vérzések alakulásában 12, illetve 11 hónapos átlagos követési idő alatt (2,0% vs. 2,0%; HR 0,93, 95%-os CI 0,81–1,06; p=0,2842).

A polifarmáciás csoportok szerint vizsgálva az összetett végpont és külön-külön vizsgált elemeinek kockázata alacsonyabb volt rivaroxabannal a warfarinhoz képest, összhangban a teljes populáció eredményeivel, illetve a major vérzések alakulásában sem találtak különbséget a kétféle oralis antikoagulációs kezelés között.

A kiindulási BMI-érték szerinti alcsoportelemzésben (30,0–34,9 kg/m2, 35,0–39,9 kg/m2 és ≥ 40 kg/m2) a BMI-értéktől függetlenül szintén alacsonyabb volt rivaroxaban mellett a thromboemboliás végpontok előfordulásának kockázata. A BMI-kategóriák szerinti elemzésben nem találtak szignifikáns különbséget a major vérzések kockázatában, de határértéken lévő szignifikáns különbséggel alacsonyabb volt a kockázat a ≥40 kg/m2 BMI-értékkel rendelkező betegeknél rivaroxabankezelés mellett a warfarinhoz viszonyítva.

Az indexkezelés abbahagyásáig eltelt idő szignifikánsan hosszabb volt rivaroxabankezelés mellett vs. warfarin (sorrendben 12,4 hónap és 11,3 hónap, p <0,0001). A kezelés abbahagyásakor a gyógyszerrel lefedett napok átlaga 0,94 volt a rivaroxaban- és 0,92 a warfarincsoportban, míg az utánkövetés teljes időtartama alatt 0,61 vs. 0,60. Több beteg ért el ≥80%-ban gyógyszerrel lefedett napot rivaroxabannal, mint warfarinnal (92,4% vs. 86,2%; p <0,0001) a kezelés abbahagyásakor, illetve a teljes vizsgálat időtartama alatt is (46,6% vs. 38,1%; p <0,0001).

Ez a vizsgálat a való élet körülményei között igazolta, hogy nem valvularis pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél elhízás és polifarmácia esetében a rivaroxabankezelés szignifikánsan csökkentette a stroke és a szisztémás embolisatio kockázatát a warfarinhoz képest, miközben a major vérzések kockázata hasonlóan alakult a szedett gyógyszerek számától függetlenül. A rivaroxabannal kezelt betegek körében szignifikánsan kedvezőbben alakult a perzisztencia és az adherencia, támogatva a rivaroxaban alkalmazását ebben a populációban a warfarinkezelés alternatívájaként.

Forrás:

Alberts MJ, He J, Kharat A, Ashton V. Effectiveness and Safety of Rivaroxaban versus Warfarin Among Nonvalvular Atrial Fibrillation Patients with Obesity and Polypharmacy. Am J Cardiovasc Drugs. Nyomtatás előtti online megjelenés 2022. január 29.

A cikkszemle a Bayer Hungária Kft. támogatásával a www.webdoki.hu/Antikoaguláció oldalon jelent meg.

Kód: PP-XAR-HU-0514-1 A dokumentum lezárásának dátuma: 2022.03.29.

Cikkszemlék

Intravitreális vaszkuláris endoteliális növekedési faktor gátlókkal végzett terápiák hatékonyságának összehasonlítása neovaszkuláris időskori makuladegeneráció kezelésében: egy metaelemzés
Rivaroxaban akut vénás thromboembolisatióban
Artériás és vénás thromboticus események prevenciója perifériás artériás betegségben alsó végtagi revaszkularizáció után a VOYAGER PAD vizsgálatban: kettős antikoaguláns/vérlemezkegátló kezelési rend összehasonlítása vérlemezkegátló terápiával
A veseműködés alakulása rivaroxabannal vagy warfarinnal kezelt, nem billentyű eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél: populációs alapú vizsgálat az Egyesült Királyságból
A polifarmácia hatása a vérzési rizikóra vénás tromboembóliában rivaroxaban és K-vitamin antagonisták szedése esetén

FRISS VIDEÓK

Tekintse meg legfrissebb szakmai videóinkat!