Utolsó frissítés: 2022-04-25
Szerző: Pharmindex Online

Cikkszemlék

A polifarmácia hatása a vérzési rizikóra vénás tromboembóliában rivaroxaban és K-vitamin antagonisták szedése esetén

Jelen tanulmány annak jellemzőit mérte fel, hogy egyidejűleg több gyógyszer szedése hogyan hat a vérzési rizikóra, rivaroxabannal vagy enoxaparin/K-vitamin antagonistával kezelt betegeknél.

A direkt orális antikoagulánsok (DOAK) első vonalbeli terápiává nőttek vénás tromboembólia (VTE) megelőzésében és kezelésében, hiszen K-vitamin antagonistákhoz (KVA) képest előnyösebb vérzésprofillal rendelkeznek. Korábbi tanulmányok adatai igazolják, hogy a rivaroxaban enoxaparin/k-vitamin antagonistához hasonló hatékonyságot mutat tünetes VTE prevenciójában, ugyanakkor a major vérzések kockázata alacsonyabb. A polifarmácia a kedvezőtlen kimenetelek fokozott kockázatával jár együtt, így vérzéses és trombotikus szövődményekkel is. Minél nagyobb az egyidejűleg szedett gyógyszerek száma, annál nagyobb a farmakokinetikai interakciók lehetősége. A rivaroxaban a májban oxidatív metabolizációnak van kitéve, szubsztrátja a citokróm P450 enzimrendszer CYP3A4 izoenzimjének és a P-glykoproteinnek (P-gp). Ezen enzimek működését azonban számos gyógyszer befolyásolhatja, így a rivaroxaban-metabolizmus függhet ezen szerek alkalmazásától. Jelen tanulmány fő célja az volt, hogy felmérje a polifarmácia hatását a klinikailag releváns vérzésekre, akut VTE kezelésében alkalmazott rivaroxaban és enoxaparin/KVA összehasonlításában.

Jelen tanulmány az EINSTEIN-VTE vizsgálat post-hoc analízise. Ez a vizsgálat egy nemzetközi, eseményvezérelt, nyílt, randomizált program volt, mely fix dózisú rivaroxaban (2x15 mg/nap, majd 20 mg/nap) hatását vizsgálta enoxaparin/KVA standard kezeléssel szemben akut tünetes VTE kezelése során. A gyógyszerszedési adatokban csak a szisztémásan alkalmazott szerek kerültek kiértékelésre. A szerzők a betegpopulációt három csoportba sorolták: a) kiegészítő gyógyszerelés nélkül, b) 1-3 kiegészítő gyógyszert szedők és c) 4 vagy annál több kiegészítő gyógyszert szedők csoportja. A csoportosítás, a hasonló méretű csoportok kialakítása a statisztikai erő növelése érdekében történt. A biztonsági végpontok a klinikailag releváns vérzés és a major vérzés voltak, az ISTH-kritériumoknak megfelelően.

Az EINSTEIN-VTE összesen 8 281 akut VTE-ben szenvedő beteget vont be, a post-hoc analízis ebből 8 246 beteg adatait használta fel. Ebből 1 788 (21%) tartozott az a), míg 3 567 (43%) a b) és 2 891 (36%) a c) csoportba. A c) csoportban a thrombocyta-gátló szerek és az aktív daganat volt leginkább meghatározó. Összességében a vérzések kockázata nőtt a kiegészítő gyógyszerek alkalmazásával, klinikailag releváns vérzések esetén 5,7%-ról 13,3%-ra rivaroxabant szedő, illetve 9,1%-ról 11,1%-ra enoxaparint/KVA-t szedő betegek körében (interakciós P érték=0.002 az allokált vizsgálati kezelés és az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek száma között). Major vérzés esetén hasonló mintázat volt megfigyelhető, ugyanakkor a vizsgálati kezelési csoportok közötti interakciós P érték nem volt szignifikáns (P=0,25).

Összesen 806 (9,8%) beteg használt valamilyen CYP3A4 és/vagy P-gp gátlószert, általában chlarithromycint (n=159), verapamilt (n=139), diltiazemet (n=121), amiodaront (n=98) vagy fluoxetint (n=86). A major vérzések incidenciája CYP3A4 és/vagy P-gp inhibitorok együttes adásakor rivaroxaban mellett kétszer, enoxaparin/KVA mellett háromszor magasabb volt, mint az inhibitorok nem használata esetén.

Általánosságban, a CYP3A4/P-gp-gátlók magasabb vérzési rizikót hordoznak. Rivaroxaban és enoxaparin/KVA adásakor is jelentősen megnőtt a kockázat. Ez azért is figyelemreméltó, mivel utóbbi szerek nem szubsztrátjai a CYP3A4, illetve a P-gp enzimeknek, illetve a KVA szerek dózisát az INR megfelelő beállítása határozta meg. A megfigyelés arra mutathat rá, hogy a vérzési kockázatot éppúgy határozzák meg farmakokinetikai tényezők, mint az idős korból fakadó elesettség és polifarmáciával járó komorbititások. Monitorizált KVA-terápia mellett és farmakokinetikai interakció nélkül, más tényező nehezen magyarázná a megnövekedett kockázatot. Az adatok is ezt támasztják alá: a több társgyógyszert szedő betegek idősebbek voltak, csökkent vesefunkcióval, aktív daganattal és thrombocyta-gátló gyógyszereléssel, melyek önmagukban is magasabb vérzési rizikóval társulnak.
Az adatok interpretációját nehezíti azonban, hogy egyes vizsgált alcsoportok kisebbek voltak, ezért a statisztikai próbák ereje is csökkent. Ezért az elemzésekhez szükséges statisztikai erő fenntartása érdekében az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek száma szerint a betegeket három csoportra osztották. Nem volt lehetőség azokat a betegeket elemezni, akik kettő vagy kettőnél több CYP3A4- P-gp gátlót szedtek. A vonatkozó rivaroxaban-plazmaszintek nem kerültek mérésre CYP3A4 és/vagy P-gp inhibitorok beadásakor, így a plazmaszinteket nem lehet a vérzéses eseményekhez társítani.
Összességében azonban, fix dózisú rivaroxaban adása enoxaparin/KVA-hoz képest nem jár magasabb vérzési kockázattal polifarmácia esetén VTE-ben szenvedő betegeknél. Ez azt jelenti, hogy a megfigyelt megnövekedett vérzési kockázatot a polifarmácia és a CYP3A4 és/vagy P-gp gátlók alkalmazása esetén nem farmakokinetikai kölcsönhatásokkal, hanem társbetegségekkel és elesettséggel magyarázható.
 

Forrás:

Bistervels IM, Bavalia R, Gebel M, Lensing AWA, Middeldorp S, Prins MH, Coppens M. Effect of polypharmacy on bleeding with rivaroxaban versus vitamin K antagonist for treatment of venous thromboembolism. J Thromb Haemost. 2022 Mar 7.

 
A cikk eredeti megjelenése:

PP-XAR-HU-0531-1 A dokumentum lezárásának dátuma: 2022.04.21.

Cikkszemlék

Intravitreális vaszkuláris endoteliális növekedési faktor gátlókkal végzett terápiák hatékonyságának összehasonlítása neovaszkuláris időskori makuladegeneráció kezelésében: egy metaelemzés
Rivaroxaban akut vénás thromboembolisatióban
Artériás és vénás thromboticus események prevenciója perifériás artériás betegségben alsó végtagi revaszkularizáció után a VOYAGER PAD vizsgálatban: kettős antikoaguláns/vérlemezkegátló kezelési rend összehasonlítása vérlemezkegátló terápiával
A veseműködés alakulása rivaroxabannal vagy warfarinnal kezelt, nem billentyű eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél: populációs alapú vizsgálat az Egyesült Királyságból
A polifarmácia hatása a vérzési rizikóra vénás tromboembóliában rivaroxaban és K-vitamin antagonisták szedése esetén

FRISS VIDEÓK

Tekintse meg legfrissebb szakmai videóinkat!