Utolsó frissítés: 2022-11-18
Nanegrungsunk, O, Gu, SZ, Bressler, SB, Du, W, Amer, F, Moini, H és Bressler NM
Journal of VitreoRetinal Diseases 2022, Vol. 6(4) 284-289.

Cikkszemlék

A makulavastagság és a látásélesség változásai közötti korreláció diabéteszes makulaödéma esetén: a VISTA és VIVID vizsgálatok post-hoc elemzése

Diabéteszes makulaödéma esetén az alkalmazott vaszkuláris endotéliális növekedési faktor gátló kezelések által elérhető eredmények előrejelezhetősége hasznos lenne a klinikai döntések során. Azonban a megfelelő prediktív tényezők azonosítása még várat magára. Több randomizált klinikai vizsgálat post-hoc elemzése alapján is az látható, hogy a VEGF-gátló kezelés során a makulavastagság és a látásélesség változásai között nem mutatható ki erős korreláció. Miután a fix adagolási rendre vonatkozóan már végeztek ilyen elemzést, a szerzők ugyanezt a jelenséget rugalmas, szükség szerinti adagolási rend esetén is meg szerették volna vizsgálni két, több évig tartó, randomizált, aktív kontrollos, III. fázisú klinikai vizsgálat adatainak felhasználásával. Eredményeik alátámasztják az eddigi post-hoc vizsgálatok eredményeit: a CST-érték változásai fontos szerepet játszhatnak az anti-VEGF kezeléssel kapcsolatos döntések meghozatalában, önmagukban nem jelzik előre a látásélességgel kapcsolatos kimeneteleket

A diabéteszes makulaödéma (DMO) kezelése jelenleg vaszkuláris endotéliális gátlószerekkel (anti-VEGF szerekkel) történik, melyek alkalmazását klinikai vizsgálatok támasztják alá. Ezek a készítmények különféle kezelési rendek szerint alkalmazhatók, melyek között vannak fix adagolási rendek (adott rendszerességgel alkalmazott injekciók formájában) és rugalmas adagolási rendek (bizonyos anatómiai és funkcionális mérőszámok alakulása szerinti gyakorisággal alkalmazott injekciók formájában). A kezelés eredményessége a legjobb korrigált látásélesség (BCVA) pozitív irányú változásában mérhető, a kezelés szükségességét pedig például a makulavastagság, vagyis a centrális almező vastagságának (CST) változása alapján állapítják meg. Fennáll az igény arra, hogy valamilyen anatómiai érték alapján előre jelezhető legyen a kezelés várható hatékonysága. Ennek feltárása érdekében post-hoc elemzéseket végeznek a klinikai vizsgálatok adataiból kiindulva. A közelmúltban ezek az elemzések feltárták, hogy a szükség szerinti kezelési rendben alkalmazott anti-VEGF (aflibercept, bevacizumab vagy ranibizumab) mellett több évi utánkövetés alatt a CST-érték változása és a látásélesség változása között csupán gyenge vagy mérsékelt korreláció volt kimutatható (1, 2). Emellett a látásélesség első 3 hónap után bekövetkező változásai sem jelezték előre a vizsgálat végén tapasztalható látásélességet (3). Mivel fix adagolási rend esetén még nem végeztek ilyen összehasonlítást, a szerzők célja egy erre vonatkozó post-hoc elemzés lefolytatása volt a VIVID és VISTA nevű, III. fázisú klinikai vizsgálatok adatai alapján.

A felhasznált VIVID és VISTA vizsgálatok viszonylag nagyléptékű, több országban lefolytatott, kettősen maszkolt, randomizált, aktív kontrollos vizsgálatok voltak, melyek során a randomizálási vizitet (és a telítő adagolási időszakot) követően 100 héten keresztül részesültek a betegek 4 (2q4) vagy 8 hetente (2q8) alkalmazott intravitreális aflibercept-injekcióban (4, 5). A vizsgálatban való részvétel feltétele volt az 1-es vagy 2-es típusú diabétesz megléte mellett fennálló, centrális érintettségű diabéteszes makulaödéma (DMO) (4, 5). Aktív kontrollként lézeres kezelést alkalmaztak, az anti-VEGF kezelést kapó betegek pedig lézeres álkezelésben részesültek. A 24. hét után, amennyiben a mentőkezelés kritériumai teljesültek, az anti-VEGF csoportban is alkalmaztak aktív lézeres kezelést (4, 5). A post-hoc elemzés során a teljes elemzésben részt vevő betegek mindegyikének adatait felhasználták, ami összesen 862 szem adatait jelenti. A CST és a VA közötti korrelációt Pearson-féle korrelációs együttható formájában állapították meg a 12., 52. és 100. héten. A mérőszámok a 4 hetente injekcióban részesülő szemek 97%-a és a 8 hetente injekcióban részesülő szemek 71%-a esetén álltak rendelkezésre a 100. héten.

A korreláció r értéke a 12. héten átlagosan -0,28 volt a 2q8 csoportban, -0,39 a 2q4 csoportban, az aktív kontroll csoportban pedig -0,31; az 52. héten az értékek mindegyik csoportban -0,21 (aktív kontroll) és -0,29 közé estek, a 100. héten pedig -0,17 (aktív kontroll) és -0,33 közé. Lineáris regressziós modell alapján az intravitrális injekciók esetén gyenge vagy mérsékelt korreláció állt fenn a VA és a CST változásai között, és a két VEGF-gátlóval kezelt csoportban összesítve a 100. héten a BCVA változásában fennálló variancia mindössze 17%-áért volt felelős a CST értékében bekövetkező változás. Ráadásul a látásélesség csekély változásához is a CST-érték viszonylag nagy változása volt szükséges.

Az eredmények egybevágnak a szükség szerinti adagolási renddel kapcsolatos post-hoc elemzések eredményeivel (1). A vizsgálatban ugyan a CST vastagságán kívül egyéb strukturális vagy kvalitatív jellemzőket nem vettek figyelembe (mint pl. a szubretinális folyadék mennyiségét), a szerzők tudomása szerint ezen jellemzőkről még nem mutatták ki, hogy független prediktív tényezői lennének a BCVA alakulásának. Ugyanakkor ilyen irányú további vizsgálatok betekintést nyújthatnak ezen értékek változásai és a kezelésre adott válasz közötti összefüggésekbe. Lényegében tehát a CST-érték változásai fontos szerepet játszhatnak az anti-VEGF kezelés szükségességének/felfüggesztésének/újrakezdésének eldöntésében, önmagukban nem jelzik előre a látásélességgel kapcsolatos kimeneteleket.

 

Forrás:
  1. Bressler NM, Odia I, Maguire M, et al; DRCR Retina Network. Association between change in visual acuity and change in central subfield thickness during treatment of diabetic macular edema in participants randomized to aflibercept, bevacizumab, or ranibizumab: post hoc analysis of the Protocol T randomized clinical trial. JAMA Ophthalmol. 2019;137(9):977-985. doi:10.1001/jamaophthalmol.2019.1963
  2. Dugel PU, Campbell JH, Kiss S, et al. Association between early anatomic response to anti-vascular endothelial growth factor therapy and long-term outcome in diabetic macular edema: an independent analysis of Protocol I study data. Retina. 2019;39(1):88-97. doi:10.1097/IAE.0000000000002110
  3. Bressler NM, Beaulieu WT, Maguire MG, et al; Diabetic Retinopathy Clinical Research Network. Early response to antivascular endothelial growth factor and two-year outcomes among eyes with diabetic macular edema in Protocol T. Am J Ophthalmol. 2018;195:93-100. doi:10.1016/j.ajo.2018.07.030
  4. Brown DM, Schmidt-Erfurth U, Do DV, et al. Intravitreal aflibercept for diabetic macular edema: 100-week results from the VISTA and VIVID studies. Ophthalmology 2015;122(10):2044-2052. doi: 10.1016/j.ophtha.2015.06.017
  5. Korobelnik JF, Do DV, Schmidt-Erfurth U, et al. Intravitreal aflibercept for diabetic macular edema. Ophthalmology. 2014;121(11):2247-2254. doi:10.1016/j.ophtha.2014.05.006
     
 

PP-EYL-HU-0134-1
Jóváhagyás dátuma: 2022.11.16.

A fenti összefoglaló fordítás a Bayer Hungária Kft. felkérésére és támogatásával készült.

 

Cikkszemlék

A vericiguat és az NT-proBNP a csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenségben szenvedő betegeknél – a VICTORIA vizsgálat további elemzése
A makulavastagság és a látásélesség változásai közötti korreláció diabéteszes makulaödéma esetén: a VISTA és VIVID vizsgálatok post-hoc elemzése
Strukturális és funkcionális kezelési kimenetelek közötti összefüggések neovaszkuláris időskori makuladegeneráció esetén
A vericiguat hatása a szívelégtelenségben és csökkent ejekciós frakcióban szenvedő betegeknél
A direkt oralis antikoagulánsok biztonságossága és hatásossága warfarinnal összehasonlítva különböző BMI-tartományokban: szisztematikus áttekintés és metaanalízis

FRISS VIDEÓK

Tekintse meg legfrissebb szakmai videóinkat!