Szerző: Pharmindex Online
Utolsó frissítés: 2021-10-06

Cikkszemlék

Direkt oralis antikoagulánsok és K-vitamin antagonisták összehasonlítása a csonttörésekkel való összefüggés vonatkozásában pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél: szisztematikus áttekintés és metaaanalízis

A direkt oralis antikoagulánsok (DOAK), illetve K-vitamin antagonisták (KVA) alkalmazása és a csonttörések kockázata közötti kapcsolattal összefüggésben rendelkezésre álló kutatási eredmények inkonzisztensek. Kutatók ezért elvégeztek egy metaanalízist annak értékelésére, hogy hogyan függ össze a csonttörés kockázata DOAC-okkal, illetve KVA-kkal kezelt, pitvarfibrillációban (PF) szenvedő betegeknél.

A pitvarfibrilláció egyre inkább életkortól függő betegséggé válik, és az oszteoporotikus törések az időseknél jelentős egészségügyi kockázatot jelentenek. Az oralis antikoagulánsokat már évtizedek óta széles körben alkalmazzák PF-betegeknél thromboprophylaxisra. Feltételezések szerint a K-vitamin antagonisták, mint például a warfarin növelik az oszteoporotikus törések kockázatát. A warfarin felborítja a K-vitamin-függő kalciumegyensúlyt és a D-vitamin csontképző hatásával kialakuló szinergizmust. A warfarin emellett gátolja számos oszteoblaszt-specifikus protein gamma-karboxilációját, ami a csontsűrűség csökkenését és a csonttörés kockázatának emelkedését eredményezi.

A direkt oralis antikoagulánsok PF-betegek thromboprophylaxisának első vonalbeli kezelésére javallottak. Randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatok eredményei és megfigyeléses vizsgálatokból származó adatok egyaránt alátámasztják, hogy a DOAC-ok legalább olyan hatásosak stroke-prevencióban PF-betegeknél, mint a warfarin. A DOAC-kezelés ezen kívül idős és társbetegségben (például daganatos betegségben, stroke-ban, perifériás artériás betegségben) szenvedő PF-betegeknél összefüggésben lehet a jobb kimenetelekkel is.

Mivel a DOAC-ok nem befolyásolják az oszteokalcin hatását, csonttörésre gyakorolt hatásuk még nem ismert. A randomizált klinikai vizsgálatok egy korábbi metaanalízise azt igazolta, hogy PF- vagy VTE-betegek esetében DOAC-kezelés esetében a csonttörés kockázata alacsonyabb volt, mint warfarin-terápia esetén. Való életbeli körülmények között ugyanakkor kevés konzisztens evidencia áll rendelkezésre ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Számos kutatás találta azt, hogy nincs különbség a csonttörések kockázatát tekintve a DOAC-, illetve warfarinkezelés között, míg más vizsgálatok szerint warfarinnal összehasonlítva a DOAC-ok alkalmazása esetén alacsonyabb volt a csonttörések kockázata. Ez az új metaanalízis összehasonlította a csonttörések kockázatát PF-betegeknél DOAC-, illetve warfarinkezelés esetén. A metaanalízis során szisztematikus keresést végeztek el a PubMed és Embase elektronikus adatbázisokban (2009. január és 2021 június közötti időszak) és áttekintették a PF betegeknél történő DOAC- és VKA-kezelések csonttörés kockázatának összehasonlításával kapcsolatos vizsgálatokat.

Az elemzés eredménye szerint KVA-kkal összehasonlítva DOAC-terápia (főként rivaroxaban és apixaban) esetén PF-betegeknél alacsonyabb volt a csonttörések kockázata. A betegek neme nem befolyásolta az eredményt. Összességében a DOAC-ok biztonságos alternatívát jelenthetnek a KVA-khoz viszonyítva a PF-betegek számára, nemtől függetlenül, a csonttörések kockázatának csökkentése terén.

A csonttörések kockázatának warfarin esetében észlelt potenciális emelkedésének hátterében a véralvadásgátlás mechanizmusa áll. A K-vitamin szabályozásán keresztül a warfarin gátolja az oszteokalcin gamma-karboxilációját, ami összefüggésben van az alacsony csontsűrűséggel. Két korábbi metaanalízis már értékelte a csonttörések és a DOAC-, illetve KVA-kezelés közötti kapcsolatot. Az egyik metaanalízisbe 12 randomizált klinikai vizsgálatból 89 549 beteget vontak be. Ez az elemzés azt igazolta, hogy apixaban- és rivaroxaban-kezelés esetén alacsonyabb volt a csonttörés kockázata, mint warfarin-terápia esetén. Egy in vivo vizsgálat alátámasztotta, hogy a dabigatran csontbiztonságossági profilja jobb, mint a warfariné.

A jelen metaanalízis eredményei szerint a DOAC-ok alkalmazása esetén a töréses események összkockázata alacsonyabb volt, mint KVA-terápia esetén. A rivaroxaban és az apixaban esetében különösen érvényes volt, hogy alacsonyabb volt a csonttörések kockázata. 

Forrás:

Wu X, Hu L, Liu J, Gu Q. Association of Direct Oral Anticoagulants vs. Vitamin K Antagonists With Fractures in Atrial Fibrillation Patients: A Systematic Review and Meta-Analysis. Front Cardiovasc Med. 2021 Jul 22;8:713187. doi: 10.3389/fcvm.2021.713187. PMID: 34368263; PMCID: PMC8339256.
 

 
A cikk eredeti megjelenése:

Kód: PP-XAR-HU-0425-1  A dokumentum lezárásának dátuma: 2021.10.05.

Cikkszemlék

Intravitreális vaszkuláris endoteliális növekedési faktor gátlókkal végzett terápiák hatékonyságának összehasonlítása neovaszkuláris időskori makuladegeneráció kezelésében: egy metaelemzés
Rivaroxaban akut vénás thromboembolisatióban
Artériás és vénás thromboticus események prevenciója perifériás artériás betegségben alsó végtagi revaszkularizáció után a VOYAGER PAD vizsgálatban: kettős antikoaguláns/vérlemezkegátló kezelési rend összehasonlítása vérlemezkegátló terápiával
A veseműködés alakulása rivaroxabannal vagy warfarinnal kezelt, nem billentyű eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél: populációs alapú vizsgálat az Egyesült Királyságból
A polifarmácia hatása a vérzési rizikóra vénás tromboembóliában rivaroxaban és K-vitamin antagonisták szedése esetén

FRISS VIDEÓK

Tekintse meg legfrissebb szakmai videóinkat!