Szerző: Pharmindex Online
Utolsó frissítés: 2022-02-25

Cikkszemlék

Biztonságosság és hatékonyság direkt orális antikoagulánst vagy warfarint szedő, pitvarfibrilláló és endoszkópiával diagnosztizált peptikus fekélyben szenvedő betegeknél

Az aktív peptikus fekély gyakran kizáró tényező a pitvarfibrillációval kapcsolatos DOAK vizsgálatokban. Jelen tanulmány azonban felméri a direkt orális antikoagulánsok (DOAK) biztonságosságát és hatékonyságát pitvarfibrilláló- és fekélybetegek körében.

Az aktív peptikus fekélyben (PU,peptikus ulcus) szenvedő betegeket a megnövekedett vérzési kockázat miatt gyakran zárják ki pitvarfibrillációhoz (PF) kapcsolódó klinikai tanulmányokból. A gasztrointesztinális vérzés hátterében ugyanis 45-70%-ban a gyomor- és nyombélfekély a fő etiológiai tényező. Fekélyből származó vérzés előzményével rendelkező PF betegcsoporttal végzett retrospektív vizsgálatban a warfarin nem javította a kimenetelt, mivel a major adverz kardiovaszkuláris események mérsékelt csökkentését ellensúlyozta a megnövekedett gasztrointeszinális (GI) vérzés.

A major vérzés kockázati tényezői nélküli AF betegeknél a DOAC-ok legalább olyan hatékonyak a stroke megelőzésében, mint a warfarin és biztonságosabbak, mint a warfarin a súlyos vérzések csökkentésében, így a klinikai gyakorlatban sok esetben elsőként választandó szerekké váltak. Ugyanakkor, a PU+PF betegeket nem vonják be ezekbe a tanulmányokba, így nehéz megállapítani, hogy ebben a betegcsoportban a DOAK-terápia a warfarinnál előnyösebb lenne-e.

Jelen tanulmányhoz pitvarfibrillációval diagnosztizált betegeket válogattak be, akiknek a diagnózist követően DOAK-ot vagy warfarint írtak fel. Kizáró tényező volt, ha a felírás napja előtti legfeljebb egy évvel nem készült felső endoszkópos vizsgálat, mélyvénás trombózis vagy tüdőembólia fordult elő hat hónapon belül, szívbillentyű- vagy ízületi műtét, a végstádiumú veseelégtelenség, ischaemiás stroke (IS), szisztémás embolizáció (SE) vagy halál hét nappal a terápia megkezdése után. A kizárás után a beteganyagot három csoportba rendezték: aktív (Forrest Ia-IIc), inaktív (Forrest III) PU és PU nélküli osztályokat állítottak fel a felső endoszkópos vizsgálat eredményének megfelelően. Amennyiben több ilyen vizsgálat is történt egy éven belül, a legutolsót vették alapul. A betegeket egy évig követték.

A végpontok a major vérzés, GI vérzés, IS/SE, halálozás és a major vérzés, IS/SE és halálozás összetett végpontja volt. Major vérzés kritériuma a legalább 2 g/dl hemoglobin-csökkenés és/vagy legalább két egység transzfúziós igény és/vagy fatális vagy intrakraniális vérzés volt. GI vérzésnek értékelték az adatokat, ha a beteg hospitalizációra szorult a GI traktus bármely szegmenséből eredő vérzés miatt (a gyógyszerhasználat ideje alatt, vagy az utolsó gyógyszerbevétel utáni 14 napon belül). A kizárási folyamat után 2 955 beteg volt alkalmas a vizsgálatra, aktív PU 237 esetben (8%), inaktív PU 828 esetben (28%) volt megfigyelhető, míg a 1 890 beteg (64%) lelete negatív volt.

Aktív PU esetén az eseményráta 100 betegévre vonatkoztatva a következőképpen alakult a DOAK-ot szedő (n=124) és warfarint szedő (n=113) betegek körében: 2,35 vs. 4,04 major vérzés, valamint GI vérzés esetén, 9,64 és 2,70 IS/SE esetén és 8,22 és 7,92 a halálozás esetén, 18.09 és 15.17 az összetett végpont tekintetében. Ezek alapján nem volt szignifikáns különbség warfarin és DOAK között aktív UP-betegeknél.

Inaktív PU esetén az eseményráta 100 betegévre vonatkoztatva a következőképpen alakult a DOAK-ot szedő (n=451) és warfarint szedő (n=377) betegek körében: 0,93 vs. 3,89 major vérzés, valamint 0,31 vs. 2,82 GI vérzés esetén, 2,83 és 3,19 IS/SE esetén és 4,66 és 4,18 a halálozás esetén, 8.49 and 11.18 az összetett végpont tekintetében. Ezek alapján nem volt szignifikáns különbség warfarin és DOAK között inaktív PU-betegeknél.

PU-negativitás esetén az eseményráta 100 betegévre vonatkoztatva a következőképpen alakult a DOAK-ot szedő (n=1 053) és warfarint szedő (n=837) betegek körében: 1,40 vs. 5,61 major vérzés, valamint 0,98 vs. 3,99 GI vérzés esetén, 4,67 és 4,98 IS/SE esetén és 4,59 és 4,08 a halálozás esetén, 10.37 and 13.75 az összetett végpont tekintetében. DOAK szedése esetén a betegek alacsonyabb major és GI vérzési kockázatnak voltak kitéve. IS/SE és halálozás tekintetében nem volt szignifikáns különbség DOAK és warfarin között.

Az értékelés limitációjaként említhető az egységes etnikum és a vizsgálat retrospektív mivolta. A betegek egy csoportja statint is szedett, ami módosíthatja a kimeneteleket, főleg IS/SE és a mortalitás terén. A megfigyelés szerint a DOAC-ot használók esetében a major vérzésre vonatkozó nem szignifikánsan alacsonyabb kockázat az inaktív PU csoportban valószínűleg a korlátozott mintanagyságnak tudható be. Lehetséges, hogy a DOAC-ok biztonságosabbak, mint a warfarin az inaktív PU-s betegeknél elegendő mintanagyság esetén. Ennek a megállapításnak a megerősítésére további kutatások szükségesek.
Az eredmények azt mutatják, hogy DOAC-ok ugyanolyan hatékonyak az IS/SE megelőzésében, mint a warfarin, a PU-státusztól függetlenül, és biztonságosabbak a warfarinnál a súlyos vérzések csökkentésében a PU nélküli csoportban. Az aktív vagy inaktív PU-s betegeknél a DOAC és a warfarin nem különbözött szignifikánsan a major vérzésre vagy a gasztrointesztinális vérzésre gyakorolt hatásukban.

Forrás:

Wang CL, Huang CH, Wu VC, Huang YC, Wang HS, Kuo CF, Chu PH, Wen MS, Chen YJ, Huang YT, Chang SH. Safety and Effectiveness of Direct Oral Anticoagulants vs. Warfarin in Patients With Atrial Fibrillation and Endoscopy-Diagnosed Peptic Ulcer. Front Cardiovasc Med. 2021 Dec 23;8:774072.

 
A cikk eredeti megjelenése:

Kód: PP-XAR-HU-0488-1 A dokumentum lezárásának dátuma: 2022.02.23.

Cikkszemlék

Intravitreális vaszkuláris endoteliális növekedési faktor gátlókkal végzett terápiák hatékonyságának összehasonlítása neovaszkuláris időskori makuladegeneráció kezelésében: egy metaelemzés
Rivaroxaban akut vénás thromboembolisatióban
Artériás és vénás thromboticus események prevenciója perifériás artériás betegségben alsó végtagi revaszkularizáció után a VOYAGER PAD vizsgálatban: kettős antikoaguláns/vérlemezkegátló kezelési rend összehasonlítása vérlemezkegátló terápiával
A veseműködés alakulása rivaroxabannal vagy warfarinnal kezelt, nem billentyű eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél: populációs alapú vizsgálat az Egyesült Királyságból
A polifarmácia hatása a vérzési rizikóra vénás tromboembóliában rivaroxaban és K-vitamin antagonisták szedése esetén

FRISS VIDEÓK

Tekintse meg legfrissebb szakmai videóinkat!