Szerző: Pharmindex Online
Utolsó frissítés: 2021-12-14

Cikkszemlék

Apixaban összehasonlítása rivaroxabannal és enoxaparinnal akut, daganattal összefüggő vénás thromboembóliában szenvedő betegeknél

Az aktív daganatos betegségben szenvedőknél a vénás thromboembolia (VTE) kockázata 5-6-szorosa a nem daganatos betegekre jellemző kockázatnak, a tüdőembólia (PE) pedig a második leggyakoribb halálok a daganatos betegek körében. A tüdőembólia következtében elhalálozó betegek 60%-a vagy lokalizált vagy korlátozottan áttétes daganatban szenved, ami azt jelenti, hogy a halálos kimenetelű VTE nélkül ezek a betegek életben maradhattak volna.

A daganattal összefüggő VTE (CAT - cancer associated thrombosis) ismétlődésének gyakorisága 2-9-szer magasabb, mint a nem daganatos betegeknél előforduló VTE esetén, és azoknál a daganatos betegeknél, akiknél ismétlődő VTE alakult ki, a halálozás kockázata 3-szor magasabb. A hatályos irányelvek szerint folyamatos antikoaguláns kezelés ajánlott legalább 6 hónapig. A CAT-betegeknél ugyanakkor a major vérzések kockázata 2-3-szor olyan magas, mint a nem daganatos VTE-betegeknél.

CAT-betegeknél az alacsony molekulasúlyú heparin (LMWH) legalább olyan hatásos és biztonságos volt, mint a K-vitamin antagonisták, ezért mindketten első vonalbeli antikoaguláns kezelésként szerepeltek ebben a betegcsoportban. A daganattal összefüggő VTE-ben szenvedő betegek bevonásával végzett, DOAC-okat értékelő újabb randomizált klinikai vizsgálatok azonban megváltoztatták ezeket az ajánlásokat.

CAT-betegek körében hosszú ideig nem állt rendelkezésre a DOAC-okat összehasonlító kutatás. Egy újabb vizsgálatban kutatók összehasonlították a VTE-ismétlődést, a túlélést és a vérzési gyakoriságot akut CAT-betegeknél apixaban, rivaroxaban vagy LMWH-kezelés esetén. A vizsgálat elsődleges hatásossági kimenetele a rekurrens VTE volt, a másodlagos hatásossági kimenetel pedig a mortalitás. Az elsődleges biztonságossági kimenetel a major vérzés volt, a másodlagos biztonságossági kimenetel pedig a klinikailag releváns, nem major vérzés (CRNMB). A 750 CAT-beteg közül 224 beteg kapott apixabant, 163 rivaroxabant és 363 enoxaparint. 

Ez a kutatás direkt módon összehasonlította az akut CAT-betegek klinikai kimeneteleit apixaban-, rivaroxaban- és enoxaparin-kezelés esetén, és az eredmények mindhárom antikoaguláns esetében hasonló gyakoriságot mutattak a VTE-ismétlődés és a major vérzések tekintetében. A rivaroxaban-kezelés a klinikailag releváns nem major vérzések (CRNMB) magasabb gyakoriságával volt összefüggésben, a mortalitás viszont – apixabannal és enoxaparinnal összehasonlítva – alacsonyabb volt a rivaroxabannal kezelt betegeknél.

A VTE-ismétlődés gyakorisága a három antikoaguláns esetén hosszú távon, illetve 3 és 6 hónap után is hasonló volt. Az újabb, CAT-betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban az apixaban és a rivaroxaban jobb hatásosságot mutatott, mint az LMWH-k közé tartozó dalteparin. Az ADAM-VTE vizsgálatban a VTE-ismétlődés gyakorisága apixaban esetén alacsonyabb volt, mint ebben a tanulmányban (0,7% vs 6,5%), dalteparin esetében pedig a VTE-ismétlődés gyakorisága hasonlóan alakult, mint amelyet ebben a kutatásban 6 hónapos enoxaparin-kezelés mellett észleltek (6,3% vs 4,3%). A SELECT-D vizsgálatban rivaroxaban esetén a VTE-ismétlődés gyakorisága (4%) csaknem azonos volt a jelen vizsgálatban 6 hónap után észlelt gyakorisággal (3,7%). Dalteparin esetében a VTE-ismétlődés gyakorisága a SELECT-D vizsgálatban magasabb volt, mint a jelen vizsgálatban enoxaparin-kezelés során észlelt érték (11% vs 4,3%).

A vizsgálatban a major vérzéses események gyakorisága hasonló volt az apixabannal, a rivaroxabannal és az enoxaparinnal kezelt betegeknél. Ezek az eredmények összhangban vannak a randomizált klinikai vizsgálatok eredményeivel. Az ADAM-VTE vizsgálatban az apixaban-karon nem fordult elő major vérzéses esemény, míg a jelen kutatásban 6 hónap után az apixabannal kezelt betegek 5,8%-ánál fordult elő major vérzés. A rivaroxaban-karon ebben a vizsgálatban 6 hónap után 6,6% volt a major vérzések gyakorisága, amely összhangban van a SELECT-D vizsgálatban észlelt 6,0%-os gyakorisággal. Az ADAM-VTE vizsgálatban a dalteparin-csoportban a major vérzések gyakorisága csak 1,4% volt, míg ebben a kutatásban az enoxaparinnal kezelt betegek 6,5%-ánál fordult elő 6 hónap után major vérzés. Ebben a vizsgálatban a rivaroxaban esetében magasabb volt a CRNMB-gyakorisága az enoxaparinhoz képest (8,8% vs 2,9%), hasonlóan a SELECT-D vizsgálatban tapasztalthoz (13% vs 4%). A rivaroxaban-karon a CRNMB gyakorisága apixabannal összehasonlítva is magasabb volt (8,8% vs 0,6%).

A rivaroxabannal kezelt betegeknél a kutatók alacsonyabb mortalitást találtak, mint az apixaban és az enoxaparin esetében. A korábbi vizsgálatok mindegyike hasonló túlélést talált a CAT-betegek körében K-vitamin antagonista, LMWH- vagy DOAC-kezelés esetén. Ezt a diszkrepanciát bizonyos feltáratlan betegjellemzőkre lehet visszavezetni. A DOAC-okkal végzett klinikai vizsgálatokból kizárták a rövid várható túlélési idejű betegeket, míg ebben a vizsgálatba minden CAT-beteg beléphetett, ha nem volt az antikoaguláns kezelésnek ellenjavallata.

Agytumorba történő intracerebralis vérzés következtében három apixabannal kezelt és két enoxaparinnal kezelt beteg halt meg, rivaroxabannal kezelt betegeknél nem volt ilyen eset. A vizsgálatban egy beteg sem halt meg ismétlődő VTE miatt. Általánosságban az apixabant szedő betegek közül csak hat (7,3%), rivaroxabannal kezelt betegek közül három (4,1%), enoxaparinnal kezeltek közül hét (4,0%) halt meg a daganatos betegségtől eltérő ok miatt.

Következtetésként levonható, hogy apixaban-, rivaroxaban- és enoxaparin-kezelés esetén a VTE-ismétlődés és a major vérzések gyakorisága nagyon hasonló volt a CAT-betegeknél. Rivaroxaban-kezelés esetén magasabb volt a klinikailag releváns nem major vérzések gyakorisága. Ez a kutatás az első, amely magas kockázatú daganatos betegeknél eltérő mortalitásról számol be különböző antikoaguláns-kezelés esetén. A rivaroxaban alacsonyabb mortalitást igazolt apixabannal és enoxaparinnal összehasonlítva, bár ez az eredmény további megerősítést igényel.

Forrás:

Wysokinski, WE, Houghton, DE, Casanegra, AI, et al. Comparison of apixaban to rivaroxaban and enoxaparin in acute cancer-associated venous thromboembolism. Am J Hematol. 2019; 94: 1185– 1192. https://doi.org/10.1002/ajh.25604
https://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/ajh.25604

 

A cikk eredeti megjelenése: https://www.pharmindex-online.hu/rovat/trombinfo

Kód: PP-XAR-HU-0460-1 A dokumentum lezárásának dátuma: 2021.12.13.

Cikkszemlék

Intravitreális vaszkuláris endoteliális növekedési faktor gátlókkal végzett terápiák hatékonyságának összehasonlítása neovaszkuláris időskori makuladegeneráció kezelésében: egy metaelemzés
Rivaroxaban akut vénás thromboembolisatióban
Artériás és vénás thromboticus események prevenciója perifériás artériás betegségben alsó végtagi revaszkularizáció után a VOYAGER PAD vizsgálatban: kettős antikoaguláns/vérlemezkegátló kezelési rend összehasonlítása vérlemezkegátló terápiával
A veseműködés alakulása rivaroxabannal vagy warfarinnal kezelt, nem billentyű eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél: populációs alapú vizsgálat az Egyesült Királyságból
A polifarmácia hatása a vérzési rizikóra vénás tromboembóliában rivaroxaban és K-vitamin antagonisták szedése esetén

FRISS VIDEÓK

Tekintse meg legfrissebb szakmai videóinkat!