Utolsó frissítés: 2022-04-12
Szerző: Pharmindex Online

Cikkszemlék

Apixaban és rivaroxaban akut vénás thromboemboliában szenvedő betegeknél

A kutatás célja az volt, hogy összehasonlítsa az apixaban és a rivaroxaban klinikai hatásosságát és biztonságosságát akut vénás thromboembolia (VTE) kezelésében. Megjelenéséig egyetlen korábbi tanulmány sem hasonlította össze közvetlenül az apixaban és a rivaroxaban klinikai hatásosságát és biztonságosságát akut VTE-ben szenvedő betegeknél.

A rivaroxaban és az apixaban a direkt oralis antikoagulánsok (DOAC-ok) csoportjába tartozik, és a véralvadási kaszkádban ugyanaz a célpontjuk- az aktivált X-es faktor. Alkalmazásuk egyre inkább elterjedté válik VTE kezelésében más véralvadásgátlók helyett. Mindkét antikoaguláns egyaránt hatásos a VTE kezdeti terápiájában K-vitamin antagonistákkal összehasonlítva, illetve placebónál és aszpirinnél hatásosabb szekunder VTE-prevencióban.

Apixaban-kezelés esetén a major vérzések gyakorisága szignifikánsan alacsonyabb, mint hagyományos antikoaguláns terápia esetén. A rivaroxabannal kezelt betegeknél az EINSTEIN-DVT és EINSTEIN-PE vizsgálatok összevont elemzése szerint a súlyos vérzések aránya szintén alacsonyabb. Az ezekre az antikoagulánsokra vonatkozó klinikai eredmények többsége randomizált klinikai vizsgálatokból származik, és a rivaroxaban alkalmazásával kapcsolatos való életbeli bizonyítékok aránya is növekszik.

A kutatás elsődleges hatásossági kimenetele a tünetekkel járó, ismétlődő, igazolt VTE (DVT vagy PE) volt. Az elsődleges biztonságossági kimenetel a major vérzés volt (definíció szerint halálos kimenetelű vérzés, kritikus helyen kialakuló vérzés vagy egyéb vérzés, ami vagy legalább 2 g/dl-es hemoglobinszint csökkenéssel vagy legalább 2 egységnyi vér transzfúziójával járt). A másodlagos biztonságossági kimenetel a klinikailag releváns, nem major vérzés (CRNMB) volt, a harmadlagos biztonságossági kimenetel pedig a major vérzések és a CRNMB összesített előfordulása volt.

A vizsgálat ideje alatt a regiszterbe 1696 VTE-beteget vontak be, akik közül 893 beteg kapott vagy apixabant vagy rivaroxabant. Ebben a csoportban 600 betegnél kezelték az akut VTE-t ezekkel az antikoagulánsokkal legalább 3 hónapig a diagnózistól számított 14 napon belül. Nem vették figyelembe azokat a betegeket, akik már kaptak véralvadásgátló kezelést, amikor az akut VTE kialakult.

Az apixabannal kezelt betegek idősebbek voltak, nagyobb arányban voltak közöttük a férfiak és a chemoterápiával kezeltek. A rivaroxaban-csoportban egy betegnél sem volt 30 ml/percnél alacsonyabb a kreatinin-clearence, míg az apixaban-csoportban 7 ilyen beteg volt. A rivaroxban-kezelés átlagos és maximális időtartama hosszabb volt, mint az apixaban-kezelésé, ami a rivaroxaban korábbi engedélyezésére vezethető vissza.

Ismétlődő VTE-t 7 apixabannal kezelt betegnél (2,3%) és 6 rivaroxabannal kezelt betegnél (2%) diagnosztizáltak (korrigált kockázati arány [aHR], 1,4; 95%-os CI, 0,5-3,8). Súlyos vérzés 11 apixabant kapó betegnél (3,6%) és 9 rivaroxabant kapó betegnél (3,0%) fordult elő (aHR, 1,2; 95%-os CI, 0,5-3,2). Klinikailag releváns, nem major vérzést 7 apixaban-kezelésben részesülő betegnél (2,3%) és 20 rivaroxaban-kezelésben részesülő betegnél (6,7%) diagnosztizáltak (aHR, 0,4; 95% CI, 0,2-0,9). Az összetett súlyos vérzések aránya hasonló volt (aHR, 0,6; 95% CI, 0,3-1,2). A legtöbb vizsgálati esemény daganatos betegeknél fordult elő.

A vénás thromboembolia ismétlődést és a vérzések gyakoriságát nagymértékben befolyásolta a daganatos betegségek magas prevalenciája (az apixaban-csoport betegeinek 47%-a, a rivaroxaban-csoport betegeinek pedig 39,9%-a szenvedett daganatos betegségben). Összehasonlításképp az AMPLIFY vizsgálatokban a résztvevőknek csupán 2,5%-a, az EINSTEIN-PE és az EINSTEIN-DVT vizsgálatokban pedig 4,7%-a, illetve 6,8%-a szenvedett malignus neoplazmában.

Az AMPLIFY vizsgálatban minden beteget 6 hónapig kezeltek, míg az EINSTEIN vizsgálatokban az antikoaguláns kezelés 3 féle időtartamú lehetett, 3, 6 vagy 12 hónapos. Jelen kutatásban a kezelés hossza nem volt előre meghatározva, először minden beteget 3 hónapig kezeltek, majd a VTE kockázati tényezőinek függvényében értékelték a szekunder profilaxis szükségességét.

A standardizált, irányelvek alapján végzett, betegorientált klinikai gyakorlatban az apixaban és a rivaroxaban hatékonysága és biztonságossága akut VTE kezelése során hasonló volt.

Forrás:

Dalene M. Bott-Kitslaar, APRN, CNP; Robert D. McBane, MD; Ana I. Casanegra, MD, MS; Damon E. Houghton, MD, MS; David A. Froehling, MD; Danielle T. Vlazny, PA-C, MS; Aneel A. Ashrani, MD, MS; David O. Hodge, MS; Emily R. Vargas, MPH; Matthew A. Bartlett, MB, BCh, BAO; Rayya A. Saadiq, DO; Paul R. Daniels, MD; Raymond C. Shields, MD; Charles J. Lenz, MD; Teresa R. Lang, PA-C; and Waldemar E. Wysokinski, MD, PhD: Apixaban and Rivaroxaban in Patients With Acute Venous Thromboembolism. Mayo Clin Proc. July 2019;94(7):1242-1252; https://doi.org/10.1016/j.mayocp.2018.09.022

A cikk eredeti megjelenése:

Kód: PP-XAR-HU-0522-1 A dokumentum lezárásának dátuma: 2022.04.05

Cikkszemlék

Intravitreális vaszkuláris endoteliális növekedési faktor gátlókkal végzett terápiák hatékonyságának összehasonlítása neovaszkuláris időskori makuladegeneráció kezelésében: egy metaelemzés
Rivaroxaban akut vénás thromboembolisatióban
Artériás és vénás thromboticus események prevenciója perifériás artériás betegségben alsó végtagi revaszkularizáció után a VOYAGER PAD vizsgálatban: kettős antikoaguláns/vérlemezkegátló kezelési rend összehasonlítása vérlemezkegátló terápiával
A veseműködés alakulása rivaroxabannal vagy warfarinnal kezelt, nem billentyű eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél: populációs alapú vizsgálat az Egyesült Királyságból
A polifarmácia hatása a vérzési rizikóra vénás tromboembóliában rivaroxaban és K-vitamin antagonisták szedése esetén

FRISS VIDEÓK

Tekintse meg legfrissebb szakmai videóinkat!